Illetve már annyi sem. Elteltek a Ballagások, május 1...
Ma összerakom a zsákomat, kíváncsi vagyok mennyit nyom. Talán délután fel tudok menni a hegybe, és teszek egy kört.
Érdekes számomra, hogy évek óta készülök az Útra, és most mikor már karnyújtásnyira vagyok tőle, nem fog el semmilyen láz. Inkább arra figyelek, hogy mit kell még elvégeznem az indulásig. Van még mit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mármint két hét az indulásig
VálaszTörlésSzia Karel,
VálaszTörlésA búcsúzás fontos, hiányozni fog a család itthon maradt része, és a Barátok. A céljaim el fogom érni ezen az úton, ami nagyon fontos, hogy az út tapasztalatait hogyan sikerül beépíteni és konzerválni, mikor újra itthon leszek. Fontosnak érzem, hogy prekoncepcióktól mentesen nyitottan viszonyuljak az emberek felé. Ne számolgassam a cselekedeteim végkimeneti lehetőségeit, ne aggódjak előre olyan dolgokon, amelyek be sem következtek. A független tényezőket, amelyeket pedig nem képes az ember befolyásolni - pl. erős napsütés, vagy egy nagy zivatar a semmi közepén - el kell fogadni. Az igazi célom, hogy ezeket a tapasztalatokat majd konzerváljam. Egyrészt ezért, másrészt pedig a kapcsolattartás miatt vezetem ezt az Internetes naplót.
Ez az út a kultúrális világörökség része, és egy csomó különleges emberrel lehet találkozni, olyanokkal, mint Te vagy én is. Egy kicsit olyan ez az út, mint a középkori haláltánc - egy csomó különböző foglalkozású, helyzetű, bőrszínű, ember mend mind egy cél felé, hogy elérje Santiago de Compostellát. Minden út más, vannak, akik előrevitetik a hátizsákjukat, és előre lefoglalják a szállásokat, vannak buszos túristák, akiket egy-egy könnyebb szakaszon kiraknak gyalogolni egy kicsit. Ezeket onnan is meg lehet ismerni, hogy nagyon kisimultak, és testápoló illatuk van. Minden út más...
Egyébként a kiutazás: repülővel megyünk Madridba, onnan vonattal Pamplonába, onnan pedig St. Jean Pied de Portba valószínűleg taxival.
Nem utaztam még repülővel, és tartok is a repüléstől. Az előző utamon a furcsa nevű Cacabellos előtt találkoztam egy emberrel, aki az Air Ibéria egyik pilótája volt. Elmesélte, hogy a repülés igen biztonságos, és egy nagy gép is majd' 100 km-t tud elvitorlázni és a legnagyobb rizikófaktor az időjárás...
Buen Camino Neked is!
Nagyon érdekes amit írsz, mert pontosan így vagyok vele, én már másodszorra.... Hogy.... egyre nyugodtabb vagyok az Út eljövetele, ahogy közeledik, lecsendesedik valahogy a lelkem, a szívem... pedig félek, hogy repdesni kellene inkább az izgatottságtól....... :)
VálaszTörlés