2009. június 10., szerda

25. nap

Sziasztok!

Eddig azt hittem, hogy csak a fiestak zavarhatjak meg az ejszakamat. Tevedtem. 4 agyas szobaban voltunk tegnap ejjel, en es egy holland oregur az alsokon, az egyik felson egy spanyol, es felettem egy angolul beszelo zarandok, akivel en nem is talalkoztam. En vacsora utan meg raneztem az e-maljeimre, aztan ugy fel tiz fele en mar durmoltam is. Akkor meg egyedul voltam a szobaban. Egyszercsak arra ebredek, hogy a holland utogeti az agyunkat, de teljes erobol. Tenyleg erdekesen horkolt a felso, de azert lehetett tole aludni. En eddig atvettem a horkolok ritmusat, es abba aludtam bele. Igen am, de a hollandus csinalta a musort. Vegul tetlegessegig fajult a dolog, marmint a holland behuzott egyet a horkolonak, aki ekes szolassal kuldte melegebb eghajlat iranyaba, kozben szaporitasra buzdito angol igeket veltem felfedezni. Mindez tartott ugy egytol-haromig. Aztan elaludt a hollandus, de azt hallotta volna, hogy O hogyan horkol. Azert K.O. jart volna. Mi a spanyollal lapitottunk. Hat tegnap a 10 parancsolat csak kilencre fogyatkozott zarandoktarsainknal. Reggel otkor aztan hollandus elkezdett pakolaszni, legalabb 10 reklamszatyorba szortirozva a cuccait, es ezt hatig csinalta. Miutan elment, en ot perc alatt csendben elhagytam a szobat, es jo volt elindulni. Azert van elonye annak, ha valaki este osszepakol. Reggel kisetaltam Ponferradabol, ez kb 10 Km kemeny betonutat jelentett. Gyakorlatilag Companaraya-ig aszfalt es betonut volt. Kis falvak kozott kanyarog az ut, vegig kertek, most kezd erni itt a cseresznye. Ezt az utat kovette egy kb 3,5 Km szoloskertes szakasz, ez fold ut volt, es mivel ma is esett, ugy szep csendesen, kicsit sarat is dagasztottunk. Aztan Cacabelos-nal bekvartelyoztam magam az Albergue-ba. Ma ketagyas szobaban vagyok egy francia kisoreggel, remekem en nem horkolok. A ket utolso napi lassusagommal maris lemaradasba kerultem a konyvemhez kepest, mert a 25. napon nem vagyok a huszonotodik szakasz vegen. Viszont a gepek nagymosast vegeznek nekem szaritassal, mert az utobbi napokban nem szaradt meg semmim, igy kezdett mar a zsakom savanyu illatot kibocsatani. A kovetkezo ket napban ismet vagy ezer meter koruli emelkedes all elottem, felkeszulok ra. Santiagoig mar 200 Km-en belulre keveredtem, es hamarosan elerem Galiciat, ahol allitolag kiszamiyhatatlan az idojaras, talan meg az is lehet szelsoseges esetben, hogy kisut a nap?

1 megjegyzés:

  1. Szia Karel!
    Tapasztalatból tudom, hogy oldaladon fekve nem horkolsz. Próbáld ki ezt a pózt, nehogy nyaklevesre ébredj egyszer. Nincs egy alvajáró sem köztetek? Érdekes lehet a felső ágyon lévőnek. Lehet, hogy mi délebbre vagyunk? Ugyanis itt már lassan leérett a cseresznye. Az időjárásbeli különbségből is ezt szűröm le. El kell kezdenem az aláírásgyűjtést, hogy vezessék be nálunk a sziesztát. Úgy déltől ötig, munkaidőbe persze beleszámítana.
    Ahogy olvasom Galicia már tömegturizmus helye, élvezd ki a csendes barangolást. Az utolsó 100 km már az "életbe" való visszatérésre készít fel. Mert az ugye nem ilyen csendes.
    Itthon sem:-)
    Vigyázz a testedre, lelkedre..
    Zsu

    VálaszTörlés